Mielőtt szklerózis multiplexet (SM) diagnosztizáltak nálam, hosszú ideig nem vettem komolyan a tüneteimet. Visszatekintve már látom, hogy ezek voltak az első jelek. Ebben a bejegyzésben elmesélem, hogyan jelentkeztek nálam az SM első tünetei, és miért nem gondoltam sokáig arra, hogy orvoshoz forduljak.

Az első apró jelek

2023 őszén halt meg a kutyánk.

Mikor még élt, naponta vittem sétálni. Sokszor napi 1,5-2 óra volt a sétám vele. Több kilométert gyalogoltunk, egyáltalán nem fáradtam el.

Nem vettem észre semmi különöset. Néha megbotlottam, de ennyi.

Utánanéztem az interneten, mi lehet az oka. Azt olvastam, hogy van olyan, hogy nehéz láb érzet. Anyukám ágán a családunkban úgymond gyenge a láb — sokaknak nehéz a járás, visszeres a lábuk. Erre is találtam tehát magyarázatot.

Az egyensúlyzavar

Egyensúlyzavaraim is voltak, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Egy jógaoktató azt mondta nekem: ha valakinek egyensúlyzavarai vannak, az azért van, mert nincs egyensúly az életében.

Gondoltam, akkor biztos ezért van, és az életem egyensúlyán kell dolgoznom. Talán a munkám és a vállalkozásom mellett nem fordítok elég időt a családomra? Nem foglalkozom eleget a lányommal? Ezen töprengtem.

Vicces, nem?

Ma már tudom, hogy az egyensúlyzavar az SM egyik lehetséges tünete is lehet, de akkor ez meg sem fordult a fejemben.

Amikor már nem tudtam futni

A kutyám halála után leálltam a sétával. A séták teljesen elmaradtak. A sport soha nem volt igazán része az életemnek — csak akkor mozogtam, ha muszáj volt. Másrészt a séták Topira emlékeztettek, és ez nehéz volt.

Beállt a 2023-24-es tél. Otthon maradtam, időnként taposógépet használtam.

Aztán 2024 tavaszán úgy döntöttem, csatlakozom a férjemhez — aki rendszeresen fut —, és én is nekiállok futni.

Lementem vele a közeli parkba. És akkor vettem észre, hogy nem tudok futni.

Úgy értem: a bal lábamat nem tudom rendesen emelni. Pár méter után meg kell állnom pihenni.

Férjem azt tanácsolta, hogy fokozatosan emeljem a távot — biztos el vagyok szokva az intenzív testmozgástól, ami igaz is volt. Pár hét után már nem próbálkoztam tovább. Inkább átálltam a sétára.

A sétát a pszichiáterem is javasolta a depressziómra. 5-6 kilométert tudtam sétálni egyhuzamban és nem fáradtam el. Ezt végeztem heti minimum három napon, egészen a tél beálltáig.

Miért nem mentem orvoshoz?

Beállt a 2024-25-ös tél. Ismét elmaradtak a séták. Csak a taposógép maradt.

Itt még egyáltalán nem jutott eszembe orvoshoz menni. Soha nem voltam sportos alkat — a testem nem erre van kondicionálva.

Őszintén szólva mindig találtam valamilyen magyarázatot a tüneteimre, próbáltam magam megnyugtatni.

A fordulópont 

Eljött 2025 tavasza, és újra mozogni akartam.

Futni már egy métert sem tudtam. A séta még ment, de egyre többször botlottam meg. A séta végén a gyors tempó sem ment már. Nem sikerült úgy emelnem a lábam, ahogy megszokott — valami furcsa, kicsavart mozdulattal tudtam csak megtenni.

Ekkor döntöttem úgy, hogy elmegyek orvoshoz.

Visszatekintve ezek voltak az első SM tüneteim

• gyakori botlás
• egyensúlyzavar
• nehéz lábemelés
• futási nehézségek
• bizonytalan járás
• fokozatosan romló mozgás

Akkor még nem tudtam, hogy ezek a szklerózis multiplex első tünetei voltak nálam.

A következő bejegyzésben leírom, milyen vizsgálatokon mentem keresztül a diagnózis felállításáig.